Már egy hete elkezdtem dolgozni egy helyi ügyvédi irodában. A múlt héten nem túl sok feladatot kaptam, kezdtem is rendesen kétségbe esni, hogy mi sül ki ebből. Ma viszont annyi minden történt, hogy ezt muszáj leírnom.
Átlagos reggelként indult, fél 11-re értem be. Az iroda kicsi, 1 partner, 2-3 ügyvéd és 4-5 gyakornok. Mivel már szerettem volna belevetni magam az indiai jog gyakorlati világába is, tegnap szóltam az egyik ügyvédnek, hogy vonjon be a munkájába. Ma azzal fogadott, hogy megyünk a bíróságra. Szuper, gondoltam, bár a megjelenésem nem épp oda illő volt (farmer, póló), ami miatt kicsit feszélyezve is éreztem magam (aztán rájöttem, hogy jobban öltözött vagyok így is mindenkinél).
Átlagos reggelként indult, fél 11-re értem be. Az iroda kicsi, 1 partner, 2-3 ügyvéd és 4-5 gyakornok. Mivel már szerettem volna belevetni magam az indiai jog gyakorlati világába is, tegnap szóltam az egyik ügyvédnek, hogy vonjon be a munkájába. Ma azzal fogadott, hogy megyünk a bíróságra. Szuper, gondoltam, bár a megjelenésem nem épp oda illő volt (farmer, póló), ami miatt kicsit feszélyezve is éreztem magam (aztán rájöttem, hogy jobban öltözött vagyok így is mindenkinél).
El is indultunk, majd leérve az udvarra, gondoltam megkérdezem, hogy sétálunk, vagy esetleg riksával megyünk. Ekkor a srác az udvarban parkoló motorok felé mutatott: pattanj fel… Hm… Az egyik legnépszerűbb tábla itt a “Wear helmet and be safe”, nos, ezt most elkezdtem elemezgeti magamban és arra jutottam, hogy aki ezt a táblát kitalálta, biztos nem ült életében motoron. Bukósisak nem volt természetesen, sőt, még az aktát is a kezembe nyomta, hogy akkor ezt hozd. Egyik kezemben a táskám, a másikban az akta, az járt a fejemben, hogy akkor az utolsó utam a bíróságra vezet…?
Végül odaértünk, le a kalappal előtte, teljesen jól vezetett, csak párszor készültem leesni a motorról. A bíróság ugyanolyan, mint India: igénytelen és koszos. Rettenetes káosz volt, egy órát vártunk, hogy elfogadjanak egy beadványt. Közben rám szóltak háromszor: ne rakjam keresztbe a lában, az tiszteletlen a Bírósággal szemben, ne vegyem elő a telefonom (csak lenémítani akartam) és ne nézzem annyira a jelenlévőket (no comment).
Ezután felpattantunk a hátasra, elszáguldottunk egy ügyfélhez, majd újdonsült barátom meghívott ebédelni, ahol végre olyan csípőset ettem, hogy már sírtam.
Szolgáltatás: annak, aki nem ismeri a hivatalos angol nyelvet, a bíróság udvarán fordítanak és fogalmaznak is
Már ennyivel is beértem volna mára és az eddigi legjobb napnak nyilvánítottam volna a mait (szigorúan a munka részét tekintve), de ezután jött a következő esemény: a főnök behívatott magához. Elmondta, hogy van egy nagyon fontos ingatlanos ügyük, olvassam át és beszéljünk. Miután ez megtörtént, felajánlotta, hogy ha van kedvem, csatlakozzak egy megbeszéléshez, ahol ott lesz az ügyfél és egy senior ügyvéd. Ugyanis itt a következőképp működik a jogászkodás: 5 év egyetem, ezalatt 5x1 hónap kötelező gyakorlat irodában, ezt követően diplomázás és szakvizsga. Ekkor válnak teljes értékű (junior) ügyvéddé, akiket az ügyfél megbíz a képviselettel. Ha az ügy nagyobb horderejű, az ügyfél kikötheti, hogy senior ügyvéd - nem olcsó - véleményét is kikéri az ügyben, akinek a költségét - ha jó a junior ügyvéd - az ügyfél fizeti. A senior ügyvéd tradícionálisan nem kérhetne pénzt a szolgálataiért, dehát… megoldják okosban. A senior ügyvédek egyébként nem is képviselhetnek ügyfelet, fő feladatuk a junior ügyvédek támogatása. Feltételezik róluk, hogy senior korukra már megkeresték azt a pénzt, amiből vígan eléldegélnek. Nos, a mi esetünk is erre hajaz, mérhetetlenül gazdag vállalkozó ügyfél, 5 ujján színes köves arany gyűrű, látványosan mocskos öltöny, csiricsáré lyukas zokni, több tízmillió euró értékű ügy, nem akarta a véletlenre bízni, Bangalore legjobb senior ügyvédjét kérte fel véleményezésre.
A senior ügyvéd irodája… a cipőt már az ajtó előtt le kellett venni, amivel alapból nem lett volna bajom, de attól féltem, hogy mire visszaérek, belefészkelnek a csótányok. Ez komoly, akkora csótányok közt szlalomoztam befelé, hogy a gyomrom forgott. Ezt a sokkot túlélve jött a következő, az ügyvéd úgy nézett ki, mint egy csöves, de akkora tévéje volt az irodában, ami a falat elfoglalta, ekkorát még nem láttam. Azt éreztem, hogy az asszisztensei kvázi rabszolgák, hajlongtak előtte és rá se mertek nézni. Még a főnököm viselkedése is 180 fokos fordulatot vett és mint a gyerek, aki rosszat tett, fülét-farkát behúzva bólogatott, hogy igen, ezt nem feltétlenül így kellett volna leírni, ide inkább vessző kellene tényleg, mint pont, ott meg szóismétlés van. Persze kilépve az ajtón és meglátva a böhöm BMW-jét gyorsan visszajött az egója, de hatalmas volt végig nézni ezt az egészet.
Hazafelé úton jól megvitattuk az indiai politikai életet, a szociális problémákat, a kasztrendszert, az oktatást, az olcsó munkaerőt, a női munkavállalást, a korrupciót és ismét konstatáltam, hogy lehet India a világ egyik legszegényebb országa, lehet rendkívül fejletlen és akármekkora is a kultúrális szakadék Európa és közte, a kiskapuk és az okos megoldások keresésében semmivel nem elmaradottabb, sőt, fényévekkel lekörözi az egész világot.
Nos, indiai jogi pályafutásom így kezdődött el a mai nappal… :)
A senior ügyvéd irodája… a cipőt már az ajtó előtt le kellett venni, amivel alapból nem lett volna bajom, de attól féltem, hogy mire visszaérek, belefészkelnek a csótányok. Ez komoly, akkora csótányok közt szlalomoztam befelé, hogy a gyomrom forgott. Ezt a sokkot túlélve jött a következő, az ügyvéd úgy nézett ki, mint egy csöves, de akkora tévéje volt az irodában, ami a falat elfoglalta, ekkorát még nem láttam. Azt éreztem, hogy az asszisztensei kvázi rabszolgák, hajlongtak előtte és rá se mertek nézni. Még a főnököm viselkedése is 180 fokos fordulatot vett és mint a gyerek, aki rosszat tett, fülét-farkát behúzva bólogatott, hogy igen, ezt nem feltétlenül így kellett volna leírni, ide inkább vessző kellene tényleg, mint pont, ott meg szóismétlés van. Persze kilépve az ajtón és meglátva a böhöm BMW-jét gyorsan visszajött az egója, de hatalmas volt végig nézni ezt az egészet.
Hazafelé úton jól megvitattuk az indiai politikai életet, a szociális problémákat, a kasztrendszert, az oktatást, az olcsó munkaerőt, a női munkavállalást, a korrupciót és ismét konstatáltam, hogy lehet India a világ egyik legszegényebb országa, lehet rendkívül fejletlen és akármekkora is a kultúrális szakadék Európa és közte, a kiskapuk és az okos megoldások keresésében semmivel nem elmaradottabb, sőt, fényévekkel lekörözi az egész világot.
Nos, indiai jogi pályafutásom így kezdődött el a mai nappal… :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése