Hampiba ismét hálófülkés busszal utaztunk, szokásos 350 km 8,5 óra alatt.
A korábban már bemutatott sztori: kapucnis pulóver, hosszú nadrág, zokni, de most már okosabbak vagyunk, a hátizsákba csak puha dolgok kerültek, így még párna is lett. Mindig tanulunk. Minden egyes nap történik valami új, amivel még nem találkoztunk, amire nem számítunk. Minden nap feladunk valamit a korábbi elvárásainkból, így tudjuk egyre jobban tolerálni a körülményeket és az itteni világot. Mert ez nagyon más.
Az utazást még mindig nem tudtam végigaludni. Egyrészt rettenetes az utak minősége, akkorákat dobott a busz a gödröknél, hogy 1-1 centire mindig felemelkedtem az ágyból. Másrészt még mindig nem érzem a legbiztonságosabb járműnek, de a helyzet határozottan javul.
Hampi méltán a Világörökség része, egy elveszett civilizáció, mely érintetlenül maradt az idők során. Elképesztő környezetben, óriási kövek között, sziklák mentén és folyó partján épült város. A Vidzsajanagar Birodalom fővárosa volt 200 éven keresztül, mely pompájáról és gazdagságáról volt híres egészen a 16. századig, amikoris a mogulok leverték őket. Fénykorát 1510-1542 között élte.
A napfelkelte csodálatos volt, utunk rizsföldek mentén, banán- és cukornád ültetvények között vezetett.
Reggel 6 körül értünk Hampiba, ahol még mielőtt a szállást elfoglaltuk volna, sétáltunk egyet. A helyiek ekkor már a folyóban fürödtek, mostak, az árusok kipakolták portékáikat és már főtt a kávé, készült a reggeli.
Bár úgy terveztük, hogy magunk járjuk be a területet, mégis meggyőzött egy riksás, hogy túl nagy a hely, kell ő nekünk. Először csak egy napra fogadtuk fel, majd gyorsan rádöbbentünk, hogy ennyi idő alatt képtelenség nem lóhalálában bejárni Hampit. Így lett sofőrünk mind a két napra.
Néhány óra alvást követően nekivágtunk.
Hemakuta Group of Temples:
Krishna Temple:
Ugra Narasimha:
Underground Temple:
Elephant Stables:
Lotus Temple:
Hazararama Temple:
Pushkarani Stepped Tank:
Royal Enclosure:
Vitthala Temple:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése