2015. október 2., péntek

Sri Lanka 1. - Anuradhapura, Mihintale

Indulás előtti este:
Zs: „Raktál be pénzt?”
I: „Igen, igen.”

I: „Gépeket és laptopot légyszi töltsd fel! És ellenőrizd le, hogy mi van 100 ml fölött és semmi hegyes cuccot ne vigyünk, mint pl. a körömvágó olló, én is kitettem a bicskám!”
Zs: „Drágám, köszönöm, hogy szóltàl, de ilyenekre nem kell külön figyelmeztetni. Minden fel van töltve és soha nem szoktam ollót vinni magammal ;) ”

Zs: „Basssssszzzzus, elfelejtettem becsekkolni...”

Taxiban, útban a reptérre:
I: „Hoztad a bankkártyám?”
Zs: „Éééééééén?????”

I: „Beraktad a dollárt?”
Zs: „Éééééééén?????”

I: „Ideadnád a fülhallgatóm?”
Zs: „Hova tetted?”
I: „Ott volt az asztalon…”
Zs: …

Bangalore reptér, biztonsági ellenőrzést követően (nők/férfiak átvizsgálása külön helyen történik):
I: „Becsipogott a bőröndöm. Tudod mi volt benne?”
Zs: „???”
I: „A kisolló…”

Colomboban a reptéren, 3 órás késést követően, rettenetesen átfagyva (15 fok volt a repülőn), tántorogva a fáradtságtól:
Zs: „Nem látom a sofőrünket… Menjünk egy kört, hátha csak leült valahol”
I: „5 kör után sincs sehol… Hívjuk fel!”
Zs: „Ööööö…. Nincs meg a száma… Csak a közvetítőé”
I: „… Ok, próbáljuk meg őt! … Nem talál hálózatot a telefonom, hívjuk a tiédről!”
Zs: „Hm… Azt mondja, nincs elég pénz a kártyámon… Ja igen… Indulás előtt felhívtam a nagypapámat, hogy felköszöntsem a születésnapján… Ezek szerint drága hívás volt…”


Nos, így indult a sri lankai utunk. Megérkeztünk bankkártya és készpénz nélkül, nem működtek a telefonjaink és nem volt sofőrünk. A szállások le voltak foglalva, minden este másik városba, mivel körutat terveztünk, amit sofőr nélkül szinte lehetetlen lett volna végigjárni. Legalább fél órát töltöttünk a reptéren, latolgatva az esélyeinket a túlélésre, amikor megjelent a sofőrünk, akkor ébredt. Mivel késett a gépünk, kicsit ledől a kocsiban…

Szerencsére előkerült egy másik bankkártya, ami megmentett minket a rabszolgamunkától és ezt a néhány órás intermezzót követően úgy vágtunk neki Sri Lankát felderítésének, mintha semmi sem történt volna.
Csodálatos 5 napot töltöttünk a szigeten, ami méltán kapta az „Indiai-óceán gyöngyszeme” jelzőt, végig azt éreztük, hogy a Paradicsomba csöppentünk. Kiemelt bánásmódban volt részünk mind a szállásadóink, mind a sofőrünk részéről, bár mi csak annyit kértünk: hadd kukkantsunk be a hétköznapjaikba, hadd együk azokat az ételeket, amit és ahol ők és hadd értsük meg az életfelfogásukat, az értékeiket.
Tartottunk egy kicsit ettől az utazástól, hisz nagyon közel van Sri Lanka Indiához. Nem vártunk nagyobb tisztaságot és kulturáltabb helyieket, inkább csak egyfajta „mini Indiát”. Gyorsan kiderült, hogy nem erről van szó, és a sziget szintén tele van világörökségi helyszínnel, a klímája tökéletes, az ételek fantasztikusak, az emberek pedig… gyökeresen mások, mint Indiában.

Sri Lanka - korábbi nevén Ceylon - könnycsepp alakú trópusi sziget India partjaitól kevesebb, mint 100 km-re. 1948-ig volt brit gyarmat.

Az első nap Anuradhapura és Mihintale városokat kerestük fel.

Anuradhapura: A "Buddhizmus bölcsője", az ország legrégebbi fővárosa (5-10.sz.), 1982 óta a Világörökség része.

Mihintale: buddhista kegyhely

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése