Mivel mindent látni akartunk Sri Lankán, de ezt 5 nap
alatt tömegközlekedéssel nem igazán lehet megvalósítani, az egyértelmű volt,
hogy sofőrt kell bérelnünk. Elég sok cég hirdet ilyen szolgáltatást, így nem
tűnt túl bonyolult feladatnak. Arra már az indiai utazásaink során rájöttünk,
hogy csak kész tervvel szabad odaállni eléjük, különben tele lesz a kirándulás
olyan programokkal, amik nem érdekelnek minket, vagy éppen minden harmadik
sarkon megállunk vásárolni. A vásárlás jó buli nekik, mert kupont kapnak a
boltban, ha oda viszik a turistát. Egyes helyek Indiában például rizst adnak a
sofőrnek a szívességért cserébe. Több napon keresztül olvasgattam az utazási
irodák ajánlatait, hogy ők mit ajánlanak az utazóknak, blogokat bújtam és végül
összeállt a kép. Térképen bejelöltem a helyeket, a pontos távolságokat, a
szállásainkat, így a potenciális sofőrjelölteknek csak rá kellett bólintaniuk.
Elküldözgettem legalább 30 helyre és ekkor jött a meglepetés: túl fárasztónak
találták a programot… Elkerekedett szemekkel olvastuk a válasz-emaileket,
amiben arra hivatkoznak, hogy túl meleg van ehhez, délben a szállodában kéne
pihennünk, mások átvariálták (természetesen vásárlást beiktatva) a tervemet és
volt, aki olyan árat mondott, hogy köpni-nyelni nem tudtunk. Már kezdtem
kétségbe esni, amikor jött az igazi. Gyorsan nyélbe is ütöttük az üzletet és
vele tényleg meg voltunk elégedve, leszámítva azt, hogy elég természetesnek
vette, hogy a kajapénzén felül (mert ilyet külön kellett fizetni neki), mi
vendégeljük meg mindig, amikor együtt étkeztünk.
Sri Lankán a turista látványosságok nagyon drágák, (25-30
dolláros belépőkkel), ugyanakkor minden más Magyarországhoz képest rendkívül
olcsó. Hármunkra a kajálások nem kerültek többe egy ezresnél. Azt hozzá kell
tenni, hogy mi mindig helyi étkezdében ettünk és nem puccos éttermekben,
természetesen itt is súlyos tízezreket tud költeni az, akinek erre igénye van.
Dambullában kezdtük a napot, az ie. 1. századi sziklába vésett barlangokban jártunk, majd megnéztük a Világörökség részét képező sziklatemplomot. A barlangokban 2000 m2-en számos falfestmény és szobor található.
Ezután ellátogattunk egy fűszerkertbe, ahol számos különleges
növénnyel ismerkedtünk meg. Volt itt vanília, kakaó, kávé, szerecsendió, fahéj,
piros ananász, papaja, szegfűszeg, bors és rengeteg fűszernövény. A
körbevezetés végén bemutatták az ottani növényekből készült termékeket, amiket
természetesen aranyáron meg is lehetett vásárolni, és hogy a vásárlási
kedvünket feltüzeljék, még két dalia félórás masszázsban is részesített minket.
Elkészítettük a nagyszerű tuktukvezetős fotósorozatunkat
is, mindeközben a környezetünk rendkívül jól szórakozott rajtunk:
Útközben megálltunk egy piacon:
Este táncelőadáson vettünk részt, amit tűznyelők, tűzfújók
és tűzzsonglőrök produkciója zárt. Tátott szájjal néztük.
Végül a nap zárásként a sofőrünk unszolására betértünk egy
ékszerboltba. Sri Lankát az idők során gyakran emlegették kincses-szigetként,
már Nagy Sándor egyik tisztje is említést tett feljegyzéseiben a ceyloni
drágakövekről és Marco Polo is kincses dobozként emlegette a szigetet. Számos
koronázási ékszerben láthatunk sri lankai drágakövet, például az angol koronán
(Fekete Herceg rubin), Nagy Katalin 400 karátos piros spinellje is innen
származik és Salamon király is ceyloni drágakövekkel kérte meg Sába királynője
kezét. Itt bányásszák a világon egyedül a mesésen szép búzavirágkék zafírt. A
Föld legszebb cirkonjai is innen származnak széles
színválasztékban: barna, sárga, narancs, zöld, színtelen. Több, mint 50
féle drágakövet bányásznak a térségben, a legértékesebbek: kék zafír,
macskaszem, rubin, narancsos-rózsaszínű zafír.
Minden vágyam volt egy kék zafír, és – bár nem terveztük –, engedtünk a
kísértésnek és egy meseszép gyűrű nagyon boldog tulajdonosaként hagytam el az
ékszerboltot.
Végül egy újabb majom fotósorozat, nem lehet betelni velük:
