Soha, egyetlen város sem volt még ekkora hatással rám, mint Bangkok. Már a
reptérről befelé vezető úton lenyűgözött a látvány, a színes tetejű viskók, a
házak közti csatornák, a semmiből előbukkanó felhőkarcolók, a rózsaszín taxik,
az egymást több szinten keresztező felüljárók, tiszta és rendezett utcák, majd
a thai emberek rendkívüli kedvessége, tisztelettudása és segítőkészsége, a nők
igényessége és szépsége.
A thai ételek a kedvenceimmé váltak, a korábban nem
ismert ízek, soha nem látott gyümölcsök, a növényzet, az elképesztő illatú
virágok, mind-mind annak a csodának a része, amit abban a 3 napban éltünk meg. Rengeteg
videót néztem az utazás előtt, könyveket olvastam, neten keresgéltem és ezek
alapján egy teljesen más kép alakult ki bennem a városról. Hatalmas (pozitív)
meglepetés volt.
4 órás repülőutat követően hajnalban érkeztünk. A bangkoki repülőtér
hatalmas, tele turistával, hömpölygő embertömeggel. Legalább egy órába telt,
mire eljutottunk a reptér legalsó szintjéről induló vonathoz, ami bevitt a
városba. Itt ért az első meglepetés. Ahogy leszálltunk a vonatról, elkezdtünk
tanakodni, hogy merre induljunk. Ekkor megszólított valaki, semmit nem akart,
csak segíteni. A vonat sofőrje volt, amivel utaztunk. Azt mondta, hogy mivel a
következő útjáig van még 20 perce, megmutatja, hogy merre kell elindulnunk.
Lesétált velünk az utcára, irányba állított, taxit fogott nekünk, elköszönt és
ment a dolgára. Mi meg csak néztünk utána csodálkozva.
A taxit egy nagyon édes bácsika vezette, aki olyan utánozhatatlan hangon
visítozva örült nekünk, mint aki soha nem látott még európait. Törve az
angolt ugyan, de kérdezgetett, majd tapsolt és hangosan nevetett, miközben meséltünk.
Még csak reggel 6 volt, amikor megérkeztünk a Wat Pho mellett lévő szállodánkba. A szobánk ekkor még nem készült el, de nem is bántuk, mert a
szálloda aljában egy kis kávézó/étterem volt. Közel 3 hónapja nem ittunk rendes
kávét, ezt itt bepótoltuk. Mivel azt hittük, hogy a thaiföldi szállások
színvonala azonos az indiaiakkal, így egy nagyon jó minősítésűt foglaltunk. Hát,
nem. Itt a besorolást az európaihoz kell viszonyítani. Az ablakunk konkrétan a
Wat Phora nézett.
Reggel 8-ig ücsörögtünk és kávézgattunk itt, majd egyáltalán nem érezve a
fáradtságot (holott szinte semmit nem aludtunk előtte) nekivágtunk.
Az időjárásról annyit, hogy előtte és utána is esett az eső Bangkokban, de
amíg mi ott voltunk egy csepp sem, sőt, iszonyú meleg volt.
Wat Pho (A Fekvő Buddha temploma)
Amikor korábban Bangkokra gondoltam, először a di Caprio féle Part c. film
kezdő jelenete ugrott be. Leo megérkezik Bangkokba és sétálgat az utcán egy
hatalmas aranyszobrot ábrázoló plakát előtt. Na, ez a Fekvő Buddha, ami a Wat
Phoban, Bangkok legrégebbi (16. századi) és legnagyobb templomegyüttesében
található. A szobor 46 méter hosszú, talapzata igazgyöngyökkel van kirakva.
Grand Palace (Nagy Palota)
A 18. századi palota utolsó hivatalos lakója VII. Ráma uralkodó volt az 1900-as évek első felében.
Wat Saket, Golden Mount (Arany hegy)
Már esteledett, amikor egy parkhoz értünk. Egyszer csak megszólalt a thai himnusz és a körülöttünk lévő emberek felálltak, így hallgatták azt végig.
Ezután zeneszóra lettünk figyelmesek és a naplementében Ő felkért egy táncra a Csaophraja folyó partján :)
Néhány perc múlva emberek gyülekeztek körülöttünk és elkezdődött az esti aerobic.
Wat Arun (A hajnal temploma)
Jim Thompson háza
A tradicionális thai ház - mely egykor a legendás selyemkereskedő tulajdonában állt - egy különleges, felbecsülhetetlen értékű művészeti gyűjteménynek ad otthont. Jim Thompsonnak köszönhető a thai selyemipar 2. világháború utáni fellendülése.
Khaosan Road, Bangkok éjjel
Bangkok nagyon olcsó. Csak néhány példa: egy-egy étkezésünk (természetesen phat thai, tészta vagy leves) 5-800 Ft volt (kettőnknek összesen). Közlekedés: a reptéri vonat kb. 360 Ft/fő a végállomásig, a taxi 8 km-re pedig kb. 700 forintért vitt el. A legdrágább belépőt a Királyi Palotába fizettük: 4000 Ft/fő. 1-1 óra thai masszázs 3500 forintba került kettőnknek.
És még néhány kép:
Fájó szívvel (én legalábbis), de annál izgatottabban utaztunk tovább egy újabb hihetetlen helyre, Kambodzsába...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése